Németh Zsanett: India színei

Újpest birkózás, UTE birkózás,
2017. évi egyesületi rangsor
december 12, 2017
Újpest birkózás, UTE birkózás,
Nemzetközi verseny Wolfurtban
február 3, 2018
Újpest birkózás, UTE birkózás, Németh Zsanett

A vállalkozó kedvű birkózó egyedül kelt útra, hogy kipróbálja magát idegen környezetben, részese legyen egy olyan speciális csapatbatbajnokságnak, amelyen Új-Delhiben, India fővárosában zajlott zsúfolt ház előtt, ahol a birkózás igazi show-t jelentett. Külföldi olimpiai, világ- és Európa-bajnokok mellett a hazai kedvencek is szőnyegre léptek, és az idén először – a női és a szabadfogású birkózás mellett – a kötöttfogás is helyet kapott a műsorban. Németh Zsanett az UP Dangal nevű társulatban kapott helyet, győzött és vesztett is, de leginkább értékes muníciót halmozott fel. Menekült a szegény kölykök elől a delhi utcán, megfordult fényes szállodában, mi több, sportdiplomáciai küldetést is teljesített.

Egy kis ráhangolódás

  • Nem voltam benne biztos, hogy bekerülök bármelyik csapatba is, mert nagyon sokan jelentkeztek, de aztán sikerült, és miután licitáltak rám, végül a Dangal csapatában szerepeltem az indiai profi liga mérkőzésein – mesélte boldogan az Indiából hazatérő Németh Zsanett, aki első magyarként szerepelt a hat csapatos bajnokságban.

Az Európa-bajnoki ezüstérmes, kétszeres U23-as kontinensbajnok csapata az elődöntőig jutott. A korábban már a honlapunkon emlegetett Dangal (Birkózóverseny) című film részben tapintható valósággá vált, hiszen annak egyik főhőse, India első olimpikon birkózónője, Geeta Phogat – Zsanett baráti kapcsolatokat ápol vele, sőt most csapattársak is voltak – és családja nagy szeretettel fogadta az újpestiek kiválóságát. Geeta édesapja és Geeta húga is óriási népszerűségnek örvend Indiában.

  • Egyszerűen képtelenek nyugodtan vásárolni, mert megrohamozzák őket, együtt is elmentünk, és úgy kellett őket kimenekíteni az üzletből.

Női birkózó ennyire népszerű tud lenni ebben az országban?

  • Istenként tekintenek rájuk – mondta Zsani. – Amikor Új-Delhiben autóztunk, mellénk értek, mutogattak, integettek a többi kocsiból, mert lépten-nyomon felismerték Geetát.

Úton Delhi felé

  • Egyáltalán nem tartottam az úttól – említette Zsani. – Tudtam jól, hogy Indiában Geetáék várnak, és jó körülmények közé kerülök. Már Isztambulban, a reptéri átszállásnál találkoztam az ukrán 57 kilós szabadfogású fiúval, ő is Delhibe tartott, és – érdekes ez az összefogás – rögtön odajött hozzám, köszönt, és mondta, hogy ha kell, bármiben szívesen segít.

Piaveszély

  • Na persze, ott Delhiben történt egy-két kellemetlenség is, mert volt ott egy  lány, aki az én súlycsoportomban birkózott, és ő a szállodában minden este ivott, nem üdítőt természetesen. Természetesen mindig más szobaszámot mondott be – például a nehézsúlyú azeri fiúét -, más-más nevet említett, mintha nem is ő piált volna. Szóval az a lényeg, hogy a végén azt mondták, hogy ez a Németh Zsanett iszik itt, tulajdonképpen rám akarták kenni az egészet, miközben nem is szeretem az italt. Haza akartak küldeni, de Geeta Phogat segített, felhívta a recepciót, és mondta nekik, hogy minden este náluk voltam, vagyis én nem lehettem. A szállodások csak annyi infót kaptak, hogy egy európai nehézsúlyú lány iszogat ott, de kiderült, hogy nem is európai volt. Maradtam tehát Delhiben.

És jöjjön a lényeg: a birkózás
Először egy nem is olyan lényegtelen mellékkörülményt említsünk meg – az étkezést, ami meg tudja keseríteni az ember életét, ha a szaporaság lesz úrrá az ember lányán vagy fián a balul sikerült kulináris kalandok következtében. Nos, Zsaninak szerencséje volt, mert jóllehet az indiaiak a saját specialitásaikat adták, de a mi „lányunk” szereti az indiai konyhát.

  • A vízzel sem volt gond, erre nyilván külön odafigyeltek, tehát az edzésmunkámat gyomorrontás vagy hasonló nem nehezítette meg, és természetesen a versenyre is maximálisan tudtam koncentrálni.

Apropó, verseny. Nem kevés pénz mozoghatott a háttérben, hiszen szupercsapatok indultak el, minden összecsapást élőben közvetítettek a televíziók.

  • Az én csapatom menedzsere egy dubaji üzletember volt, olyan luxusautókkal mászkált, amilyeneket még életemben nem láttam, és ha nyertünk, akkor elvitt minket egy menő helyre, ahol külön dj-nk volt, a legjobb ételeket ehettük. Egy biztos, tényleg rengeteg pénz van az indiai ligában, és több tv-csatorna adta élőben a meccseket, olyan népszerű csatornákról van szó, mint nálunk a legnézettebb kereskedelmi televíziók. Hihetetlenül népszerű ott a birkózás, értik a szurkolók, mi történik a szőnyegen. Jól esett, amikor kiáltották a nevemet, hogy menjek oda közös fotót csinálni, felismertek, mert láttak a tévében is.

Hogyan nézett ki egy mérkőzés, milyen volt a körítés?

  • Nagyon szépen berendezték a termet, lézershow-t csináltak, de például az amerikai olimpiai bajnok, Helen Maroulis nem bírta ezt a fényáradatot, vibrálást, ráadásul akkora volt a hangzavar, hogy még a fülét is le kellett ragasztani. Olyan köpenyt adtak ránk, mint amilyet a profi bokszolók is kapnak, ebben vonultunk be, a csapatunk zenéje dübörgött, hatalmas élmény volt. Ennyi ember előtt még soha nem birkóztam, és szemben egy világ- vagy Európa-bajnoksággal nem három-négy szőnyegen zajlottak a mérkőzések, hanem egyetlen küzdőtér volt. Ha csináltam egy akciót, a terem fele örömében őrjöngött, úgy szurkoltak a csapatnak.

A helyszín Új-Delhi volt, a show működött, de szakmai szempontból mit hozott a „konyhára” a szereplés?

  • Olyan birkózókkal tudtam edzeni nap mint nap, akik nagy eredményekkel büszkélkedhetnek, ők mutattak nekünk fogásokat, érdekes módszerekkel zajlottak az edzések. Jöttek sorban a mérkőzések, erőnléti edzések nem voltak, technikai felkészülést végeztünk, negyven perceket birkóztunk, volt hogy egy ötven kilós fiúval edzettem, nagyon elfáradtam, volt, hogy egy nyolcvanöt kilóssal.

Hogyan sikerültek a meccseid?

  • Először a francia Kumba Selena Larroque-al birkóztam, aki a korosztályos versenyeken szinte mindent megnyert, amit lehet, a felnőtt vébén is bronzérmes volt, a 69 kiló egyik legjobb embere, és bár 4-0-ra kikaptam tőle egy hajtós, szoros meccset vívtunk. Korábban mindig nagy fölénnyel vert meg. Ezután az Afrika-bajnok egyiptomi következett, ő jobban tartott tőlem, mint én tőle, végül a második menetben tusoltam. Harmadjára a fehérorosz Marzaljuk jött, aki kis híján világbajnok lett, az Európa-játékokat megnyerte, a 76 kiló egyik legnagyobb alakja, 3-2-re vert meg, ha van még fél perc, legyőzöm, mert alig állt már a lábán. Rajtam kívül az első négy fordulóban senki sem csinált rajta pontot. Az indiai válogatott Poojá-val zártam a szereplést. Az ottani nemzeti csapatba nagyon nehéz bekerülni, hajnal 4-kor kelnek mindennap, több, mint kétórás futóedzéssel indítanak, délután két és fél, három órás birkózó gyakorlás következik. Szóval simán legyőztem Poojá-t, büszke vagyok a győzelmemre.

Mint Zsani meséli, Indiában nemrég kezdtek alkalmazni külföldi edzőket, 50 és 57 kilóban már világklasszis versenyzőik vannak, egyre jobban jönnek fel, lehet, hogy 2020-ban, Tokióban meglepetést okoznak, és már Rióban sem maradtak érem nélkül Németh Zsanett csapata, az UP Dangal négy mérkőzést nyert meg, az ötödikben kapott csak ki kis különbséggel, ami az előző évi utolsó helyével szemben ez nagy előrelépés. Alig maradtak le a nagydöntőről.

Epilógus helyett
Akkor most menjünk ki a csarnokból ismét a szabad ég alá.

  • Nem mertem nagyon messzire menni a városban – folytatta Zsani. – Szőke a hajam, fehér bőrű vagyok, mindenki közös fényképet akart velem csinálni, ahogyan már említettem. Rengeteg a szegény gyerek az utcákon, sokan laknak az utcán, és amikor mentünk a boltból visszafelé, a kisgyerekek felugrottak, és kikapták a fagyit a kezemből. Jött egy kölyök, aztán öt, aztán harminc, mi meg futottunk vissza a szállodához, ők meg utánunk a műanyag szatyrot is el akarták venni tőlünk. Ezek után még inkább értékelem az itthoni viszonyokat. Mindezzel együtt azt hiszem, a következő bajnokságot is megpályázom, szeretnék részt venni rajta, anyagilag sem járok, járunk rosszul, ami segítséget jelent a felkészülésben. Azért is jelentett többletet az indiai szereplés, mert az utóbbi időben mintha hiányzott volna belőlem a küzdeni akarás, de újra ég bennem a tűz, nagyon szeretnék az olimpiai éremért harcolni.

Örülünk annak, hogy Németh Zsanett indiai kalandja jól sikerült. Beszélt a csapat indiai edzőjével, aki elmondta, hogy szívesen jönne Magyarországra edzőtáborozni, és persze viszont, nekünk sem lenne rossz, ha az ázsiai országban gyűjtenének erőt a mi versenyzőink a nagy bevetések előtt. Mindennek van realitása, azaz Zsani megvillantotta sportdiplomatai tehetségét is. Kibontakozóban a sportolói életpálya modell…

Forrás: http://www.birkozoszov.hu/index.php?page=cikk&id=1449