Növényi Norbert 1957
| Olimpia | Helyezés | Sportág | Versenyszám | Egyesület |
| 1980 | 1 | birkózás | kötöttfogás 90 kg | Ú. Dózsa SC |
Olimpiai aranyérmes birkózó, aki többszörös bajnok édesapja példáját követve választott sportágat. Pályafutása csúcsaként 23 éves korában Moszkvában lett olimpiai bajnok.
Győzelmének kihirdetése után örömében szaltót ugrott a szőnyegen, a pillanatfelvétel bejárta a világsajtót. Azon esélyesek egyike volt, akit a Moszkvából elrendelt bojkott megfosztott a Los Angeles-i részvételtől. A legsokoldalúbb magyar sportemberek egyike, kick-box Európa- és világbajnok, a harci művészetek egyik ágában világbajnokságot nyert.
Vállalkozóként diszkót vezetett Budán, majd a világot jelentő deszkákra lépve több színdarabban, főszerepre kérték fel, filmekben is szerepelt.
Elvállalta a Látássérültek és Mozgáskorlátozottak Sportszövetségének elnöki tisztét – ebbéli minőségében a hátrányos helyzetű fiatalok sportegyesületét, a Növényi Sport Akadémiát szervezi, valamint a Szent István Egyetemmel együttműködve az egészséges életmód, a helyes táplálkozás népszerűsítése érdekében tevékenykedik.
Karádi Zoltán írása
1980. Növényi Norbert kötöttfogás 90 kg
Úgy nyolc éves múltam, amikor a moszkvai olimpia idején az első olimpiai élmények értek. Addig fogalmam sem volt róla, hogy mi az a sport, hogy mi a különbség az evezés és a kajak-kenu között, de ez most valami más volt. Éreztem, hogy a felnőttek – köztük a szüleim - fokozottan figyelemmel várják az ötkarikás történéseket, és ez engem is nagyon megfogott.
Bár akkor, Moszkvában a sportlövő Varga Károly szerezte meg az első aranyérmünket, az ő győzelmére nem sokan (úgymond senki sem) számított, így az emberek többsége le is maradt róla.
Nem úgy a birkózódöntőkről. Az előző évben négy vb-aranyat szerző csapat teljesítményét minden sportkedvelő nagy figyelemmel kísérte, s nem volt ez másként édesapámmal sem.
Amikor az első négy meccsén tussal győző Növényi (ő egy évvel korábban „csak” ezüstérmes volt a világbajnokságon – persze ezt csupán utólag, az évkönyvekből tudom), az utolsó mérkőzéséhez érkezett, akkor apám engem is leültetett a tévé elé.
Amennyire emlékszem, sokáig nem maradtam ülő testhelyzetben, mert egész egyszerűen magával ragadó volt, ahogy „a Norbi” birkózott.
Akkor még nem nagyon értettem, hogy hogyan lehet elég egy aranyéremhez egy pontozásos vereség is (ezt apám mondta még a meccs előtt), de nagyon nem kellett ezen gondolkodnom, mert Növényi szinte átgázolt a román Dicun, és soha, egy pillanatra sem forgott veszélyben az aranyérme.
Aztán a végén ugyanúgy ott ugráltam a fekete-fehér Orion tévé előtt a gödöllői lakótelepi lakás harmadik emeletén, mint ő a moszkvai szőnyegen. Még ma is megmosolyogtat, ha eszembe jut, ahogyan az a „nagy mackó”, földre borul, mindenkit körbecsókol, hogy aztán végül Hegedüs Csaba ölében landoljon.
Ez volt az első magyar olimpiai aranyérem, amit láttam.
Bár a moszkvai bajnokokról, az érmekről, a helyezettekről minden cikket kivágtam, s akkurátusan beragasztottam egy füzetbe, amit aztán még jó néhány évig őrizgettem, egy ideig megint elszakadtam a sporttól, sőt a bojkottnak köszönhetően a Los Angeles-i olimpia teljesen kimaradt az életemből.
Nem voltam ezzel egyedül, hiszen miután Növényi Norbert nem védhette meg olimpiai bajnoki címét, ő is szögre akasztotta a birkózó mezét. Kick-boxolni kezdett, s nem is akármilyen szinten, hiszen 1986-ban Európa-, egy évvel később pedig világbajnok lett.
De ez csak egy példa volt sokoldalúságának bizonyítására, hiszen elvégezte a TF-et, volt diszkótulajdonos, egy gyógynövény vállalat csoportvezetője, politikai karrierre tört, lemeze is megjelent, sőt még a színészetbe is belefogott.
Utóbbihoz már a nyolcvanas évek végén is voltak ambíciói (később elvégezte Gór-Nagy Mária színitanodáját – s ma több színdarabban is játszik), ha csak néhány percre is, de szerepelt egy 1988-as igazi szuperprodukcióban, az Arnold Schwarzenegger főszereplésével készült Vörös zsaruban (Red Heat). Középiskolásként roppant büszke voltam a moziban, amikor a „Terminátor” eltörte a mi fiúnk műlábát, és elővette az ott csempészett kokaint. Hiába, az én kedvencem, az első olimpiai bajnokom. Ki ez a Schwarzenegger hozzá képest?
1988-ban – köszönhetően a szöuli olimpiának – kezdtem el újra behatóan foglalkozni a sporttal, s néhány évvel később, 19 évesen abban a kegyben részesültem, hogy újságírói pályám elején interjút készíthettem vele. Ekkor már hivatalból is kötelező volt figyelnem pályafutását.
Tanúja voltam visszatérésének, annak, amikor 1992-ben kiharcolta a barcelonai olimpián való indulás jogát, és ott a 100 kg-osok között a hetedik helyen végzett – 35 évesen.
Megpróbált kijutni az athéni olimpiára is, de ezt Deák Bárdos Mihállyal szemben kellett volna kivívnia. Ráadásul még egy gerincsérülés is közbejött.